2014. március 18., kedd

A többi csak homok...

A francia  professzor az üzleti iskola hallgatóinak tartott előadását olyan módon illusztrálta, amit a diákok biztosan nem felejtettek el azóta. Most megosztom Veled és biztos vagyok benne Te sem fogod elfelejteni. 

Ott állt a sok esetben magas beosztású, csúcs teljesítményű hallgatók előtt és úgy kezdte, hogy fogott egy széles szájú befőttes üveget, maga elé tette aztán egy zsákból egyesével beletett 5 cm átmérőjű köveket. Rákérdezett a hallgatókra:

- Ugye tele van az üveg?

- Igen - volt a válasz.

- Tényleg? 

Erre elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni
a  kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti
üres helyeket, megint megállapitották, hogy az üveg tele van, bár egyikük azt válaszolta:

- Talán nem..

- Jó válasz! -mondta a professzor.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte
betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

Most még egyszer megkérdezte:

- Tele van az üveg? 

- Nincs tele! Kiabálta az osztály.

- Jó válasz! - Mondta ismét a professzor.

Most elővett egy kancsó vizet. És elkezdte beletölteni a befőttes üvegbe, amíg az meg nem telt a karimáig.

Most felnézett a társaságra és megkérdezte:

- Mi a lényege annak amit most mutattam?

Egyik törtető feltette a kezét és azt mondta: " Mindegy  mennyire elfoglalt vagy, ha elég keményen próbálod, még bele tudsz tenni dolgokat."

- Nem - mondta a professzor- nem ez a mondanivalója. Ez a bemutató azt tanítja nekünk: Ha nem a nagy köveket teszed be először, soha nem fogod tudni bele tenni."

És  most - mondta a prof - vegyük észre, hogy ez Élet.

 A kövek a fontos dolgok:
- a családjuk,
- a párjuk,
- az egészségük,
- a gyerekeik
- a hobbijuk
- az ok, amiért szívesen tesznek.

 Valamint ezek azok a dolgok, amik akkor is teljessé tennék életüket ha minden mást elveszítenének.
 A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak,mint
 - a munkájuk,
-  a házuk,
 - az autójuk, satöbbi.


A homok, az összes többi. Az apróságok.


Ugyanakkor, ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a
 köveknek.
 Ugyanez történik  az életünkkel. Ha minden időt és energiát az
 apróságokra forditunk, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak
 számunkra.


Fordítsunk figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságunk, 

teljességünk érdekében.Helyezzük be a nagy köveket először.
Mindenkinek mások ez a nagy kövek.

Lehet, hogy egy nagy projekt, amit meg akarunk valósítani, vagy hogy többet játsszunk a gyerekeinkkel. Lehet, hogy több törődés az egészségünkkel, vagy az, hogy elvigyük a párunkat táncolni, vagy valami a hitéletünk terén, vagy az anyagiak terén. Valamit megtanulni, vagy megtanítani másoknak, de az is lehet, hogy valami támogatásra érdemes ügy.

Először a kövekre figyeljünk - azokra, amik igazán számítanak.


Állítsuk be a prioritásokat.

A többi csak homok.

/Dr.Stephen R. Covey és más források nyomán bejegyezte: Mátrai Szilárd/

2014. február 8., szombat

Jövőkép

"Az, aki egy gyönyörű látomást, egy szárnyaló elképzelést melenget szívében, egy napon meg fogja azt valósítani."

 "Tápláld az álomképeidet; dédelgesd elképzeléseidet. Szeresd a zenét, amely felkavarja a szívedet, és a szépséget, a mely elmédben ölt alakot, a szeretetreméltóságot, mely bársonnyal vonja be legtisztább gondolataidat. Mert belőlük fog előállni minden gyönyörűséges körülmény, minden mennyei környezet; ezekből, ha te csak hű maradsz hozzájuk, a világod végül fel fog épülni."

Részlet: James Allen „Ahogyan gondolod” című könyvéből

2014. január 28., kedd

A Gondolat és a Cél



Az embernek ki kell találnia egy törvényes célt, amit a szívében helyez
el, hogy megvalósítsa. Ezt a célt gondolatai központjává kell tennie.
Lehet ez egy képzeletbeli dolog, vagy valóságos tárgy, abban az
időpontban annak jellegétől függően. Bármelyik is legyen,
gondolaterejét állandóan arra a célra kell fókuszálnia, amelyet
önmagának kitűzött. Ezt a célt legfontosabb kötelességévé kell tennie,
és odaszentelnie magát annak megszerzésére, nem engedve meg
gondolatainak, hogy múló szeszélyek, vágyak, és képzelődések felé
kalandozzon. Ez a királyi út, az önuralomhoz és az igazi gondolat
koncentrálásához.

Részlet: James Allen „Ahogyan gondolod” című könyvéből


2014. január 26., vasárnap

A gondolat hatása

" Ahogyan a kertész megműveli a telkét, azt a gaztól megtisztítja, és
neki tetsző virágokat, gyümölcsöket termeszt, úgy kellene az
embernek elméje kertjét is gondoznia. Kigyomlálni a helytelen,
hasztalan, tisztátalan gondolatokat, és a tökéletesség irányába
fejleszteni az igazság virágait és gyümölcseit, és a hasznos és tiszta
gondolatokat. Követve ezt a folyamatot, az ember előbb vagy utóbb
felfedezi, hogy Ő maga lelkének főkertésze, és életének igazgatója.
Leleplezi önmagában a gondolatok áramlását és egyre pontosabban
megérti, hogy a gondolatok ereje és az elme részei hogyan alakítják a
jellemet, a körülményeket és sorsunkat."

Részlet: James Allen „Ahogyan gondolod” című könyvéből



2008. január 31., csütörtök

A "kiskönyv" története

Annak ellenére, hogy könyve, az „Ahogyan gondolod” a világ minden részéről milliókat ösztönzött, és részben felelős a teljes személyiség-fejlesztő iparág megszületéséért is, nagyon keveset tudunk a könyv megalkotójáról, James Allenről. Leicesterben, Angliában született 1864-ben és egy angol nagyvállalat igazgatójának személyi tikára volt 1902-ig. 38 éves korában „nyugdíjba vonult”, hogy írhasson és egy kis farmra Ilfracombe-ba költözött feleségével. Több mint 20 művet vetett papírra, mielőtt 48 évesen váratlanul meghalt.

Az „Ahogyan gondolod” sok más íróra is nagy hatással volt, olyanokra mint Norman Vincent Peale, Earl Nightingale, Dennis Waitley és Tony Robbins.

A „kiskönyv”-et, ahogyan ő nevezte, öt nyelvre fordították le, ezzel olvasók millióit inspirálva, abban a felismerésben, hogy az ember képzeletei valósággá válhatnak, egyszerűen a gondolatok erejének köszönhetően.

Ird meg Te is milyen hatással volt rád a könyvecske,és ha bármilyen kérdésed van,illetve kapcsolódó témát vetnél fel,tedd meg!

Gondolataidat várjuk.

Szilárd